Minden ami paci

Ez az oldal a lovak csodálatos világáról szól... Itt mindenfélét megtalálsz róluk. Ha valamit nem találsz, vagy nincs az oldalon írj nekem és megmondom, hogy hol találod, vagy felteszem.


C

 
Clydesdale

 

A clydesdale (ejtsd: klájdz-déjl) Skócia azonos nevű megyéjéből származik. A fajta több mint háromszáz éves múltra tekint vissza. Két fajtaalapító mént tartanak számon: Lord Darneyt és Prince of Walest. Igáslóként tartották; a vidéki és a városi emberek egyaránt ki tudták használni nagy munkabírását – a vidéki Skóciában még az 1960-as években is gyakori látvány volt a clydesdale-ek vontatta tejeskocsi vagy zöldséges kordé. Egy időben 140 000-re volt tehető a számuk, de 1975-re már veszélyeztetett fajtává nyilvánították. Napjainkban az USA-ban található a legtöbb clydesdale, ahol évente több mint 600 csikó jön a világra. Munkavégzésre alig használják már, ellenben a bemutatókon és lovas fesztiválokon annál gyakrabban szerepeltetik ezt a nagytestű, igen mutatós fajtát. Marmagassága az 180 cm-t, súlya pedig a 2 tonnát is elérheti. Testéhez viszonyítva is meglehetősen nagy feje van, kosorral, kis füle, nagy, kifejező szeme. A háta rövid, a lába hosszú és erős, patája súlyos és nagy, átmérője legalább kétszerese a telivérekének. Sokféle színbe előfordul. Legszembetűnőbb ismertetőjegye a hosszú (gyakran fehér) bokaszőrzet, amely a patára is ráhull.
 
Criollo

 

A fajta Dél-Amerikából származik, andalúz és berber ősökől, amelyeket még a spanyol hódítók vittek magukkal a kontinensre. Elnevezése országról országra változik: Argentínában criollo, crioulo Brazíliában, costeñónak vagy morochucónak mondják Peruban, corraleróként ismerik Chilében, míg Venezuelában llanerónak nevezik. A 19. században európai telivér fajtákkal kezdték keresztezni, és ezzel csaknem eltüntették a fajta eredeti spanyol jellemzőit. A criollotenyésztők csupán 1923-ban szerveződtek szövetséggé a fajta védelmében. Az arab mellett a criollo a világ legkitartóbb fajtája. Bizonyságul szolgál erre egy svájci professzor (Aimé Félix Tschiffely) lovasteljesítménye is, aki 1925-ben arra vállalkozott két criollo lovával, a 16 éves Manchával és a 15 esztendős Gatóval, hogy a hátukon ülve tegye meg a Buenos Airesből Washingtonba vezető 21 500 km-es utat. Hófödte hegyek, sivatagok, trópusi dzsungelek nehezítették útjukat, miközben a lovasnak a maláriával is meg kellett küzdenie. Három évig tartott a nem mindennapi vállalkozás, és a lovak jó állapotban fejezték be a kalandot. Gato 36 évet, Mancha pedig 40 évet élt. Manapság a criollót elsősorban a gazdaságokban használják a szarvasmarhák terelésére. A lovaspóló kedvelt hátasa, ám „egyszerű” hobbilónak is kiválóan alkalmas. Erős akaratú, független természetű ló, ellenálló a betegségekkel szemben. Marmagassága 138–150 cm körüli.


connemara póni


Kialakulás

Ez a pónifajta származási helyéről, Írország nyugati, Connemarának nevezett területéről kapta a nevét. A fajta legalább 2500 éves múltra tekint vissza; őseit kelta harcosok vihették a szigetre. A legenda szerint a 16. században elsüllyedt egy spanyol hajó Írország partjainál, és néhány spanyol berber ló megmenekült, mert ki tudott úszni a partra. Később ezeket a lovakat keresztezték az őshonos pónikkal. Az angol telivérrel, arabbal, hackneyvel és welsh hegyi pónival való keresztezés révén a connemara kiváló sportpóni lett. Ideális a vérmérséklete és nagyon jól, gyakran a sokkal nagyobb lovaknál is jobban ugrik. Feje tetszetős, állkapcsa jól fejlett, homloka széles, tekintete kedves, nyaka hosszú, kecses. Emellett biztos lábú, gyors, nagyon kitartó. Igénytelen, rendkívül sokoldalú. Marmagasság 132–148 cm. Használható versenyeken díjugratásra, díjlovaglásra, militaryra, távlovaglásra és fogathajtásra, de a western versenyszámokban is megállja a helyét. Kedves és érzékeny, készséges és okos.

D

 

Dales póni

A dales póni Angliából származik.

A 18–19. században teherhordóként használták, segítségével juttatták el az ólomércet a bányákból a kikötőkbe, Ugyanilyen célra szénbányákban is használták, de farmokon is előfordult. Manapság persze sokkal szolidabb feladatokat lát el – elsősorban lovaglásra és lovaskocsizásra használják. Nyugodt természetű, nagy munkabírású fajta, így hátaslónak is kiváló. Magassága 144 cm körüli, végtagjai rövidek, vaskosak, melyeket selymes szőr borít. Színe: fekete.


 

Dartmoor póni

A délkelet-angliai Dartmoor területéről származó póni. Az ottani zord körülmények szívóssá és ellenállóvá tették a fajtát. A dartmoori mocsarak között, ahol akadály nélkül süvít az óceán felől érkező szél, a kisebb testű egyedeknek volt nagyobb esélyük a túlélésre. A legkorábbi írásos említése a 11. századból származik, de a régészeti leletek tanúsága szerint ezek a pónik már az őskorban is a sziget lakói voltak. A megszelídített pónikat az ónbányákban használták, a kibányászott ércet szállították a környező településekre. A bányászat hanyatlása után a farmokon látták hasznát, ahol mezőgazdasági munkát végeztettek velük. 1898-ban írták le először a fajta jellegzetességeit hivatalosan, és sorolták a Dartmoort az őshonos angliai lófajták közé. A mai egyedek a marmagasságtól eltekintve azóta is őrzik hajdani jellegzetességeiket. 127 cm-nél nem magasabbak, bár korábban szerették volna, ha a Dartmoor mének elérik a 142 cm-t, a kancák pedig a 134 cm-t, de az eddigi legmagasabb mén csak 133 centiméteresre nőtt, s egyedül két kanca érte el a kívánt magasságot. Mindkettő egy dartmoori börtönigazgató tulajdona volt, s az elítélteket munkára kísérő felügyelők lovagolták őket. A tarka kivételével minden szín megengedett, de a leggyakoribb szín a pej és a sötétpej.


 

Døle ló

A fajta (ejtsd: dőle) Norvégiából, a Gudbrandsdal-völgy vidékéről származik, ezért Gudbrandsdal-lónak, illetve keleti lónak is nevezik a „szülőhazájában”. A fajtát egy 4. Veikle Balder névre hallgató mén alapította az 1870-es években. A døle ló tenyésztésének célja az volt, hogy mezőgazdasági munkák elvégzésére alkalmas lovat kapjanak. Napjainkban két típusa létezik, a testesebb igás- és a könnyű ügetőló, bár a kettő közötti különbség egyre inkább elmosódik az egymással való keresztezésük miatt. A fajta kialakításában a fríz ló is részt vett, megjelenésében mind a mai napig megőrizte a fríz jegyeket: dús sörénye, farka és bokaszőrzete van a døle lónak, bár vannak egyedek, amelyekre ez utóbbi kevésbé jellemző. Kitűnő ügetőló, nagy húzóereje van – gyorsaságát az arab telivértől örökölte. Marmagassága 145–155 cm körüli, a legkisebb a hidegvérű fajták között. Színe legtöbbször fekete és sötétpej, a gesztenyepej is általános, de szürke és fakó színekben is előfordul. Az ügetők jellemzője, hogy a fejen és a lábon fehér jegyek jelennek meg. 2002-ben 4000 egyedét tartották nyilván. A dølét főként Norvégiában tartják, a keleti országrészben található a fajta nagy része. Norvégián kívül egyedül Svédországban fordul elő néhány egyede.


  Dülmeni póni

Németország egészen napjainkig két őshonos pónifajtával büszkélkedhetett: a dülmeni, illetve a senneri pónival, de ez utóbbi fajtát már kipusztulttá nyilvánították. A dülmeni póni eredetéről nincsenek adataink. Legelőször az 1300-as években írtak a póni létezéséről, amely a vesztfáliai Dülmen városának közelében elterülő legelőkön élt szabadon és háborítatlanul egészen a 19. századig. Akkor azonban a földterületek felparcellázása és a mezőgazdaság fellendülése kiszorította a pónit természetes élőhelyéről. Ma egyetlen vad ménesük létezik: Croy herceg 3,5 km²-nyi birtokán háborítatlanul élhetnek. A hercegi család már az 1800-as években sokat tett a fajta megóvásáért. A dülmeni póni kiválóan alkalmas gyermekek lovagoltatására, fogatlónak és mezőgazdasági munkák elvégzésére. Marmagassága 122–132 cm, nyaka rövid, fara kevéssé izmolt, patája kemény és kicsi. Küllemében őrzi az ősi jelleget, jellemzően fakó színű, de más fajtákkal való keveredés hatására előfordul pej, fekete és sárga színben is.



Dán melegvérű


A dán melegvérű, Európa egyik legfiatalabb fajtája tudatos tenyésztői munka eredményeként jött létre. Az őshonos dán fajták, a frederiksborgi és a knabstrupper nem nyújtottak kiemelkedő teljesítményt a lovas sportágakban. A dánok egy kiváló sportlovat akartak létrehozni, ezért 1962-ben elindult a tenyésztőprogram. A helyi kancákat szigorú szempontok szerint válogatott trakehneni, hannoveri, holsteini és svéd melegvérű tenyészménekkel kezdték fedeztetni. Az eredmény nem maradt el: az egyik legtehetségesebb sportlovat hozták létre, amely az Európa-, a világbajnokságok és az olimpiai játékok elmaradhatatlan résztvevője. Lando, svéd melegvérű mén hozta el az ezüstöt díjugratásban a sydneyi olimpián, ahol kilenc nemzet csapatában is képviseltette magát a fajta. A svédek másik büszkesége Marzog, az 1980-as évek sztárja, akit 1999-ben, egy nemzetközi zsűri döntése alapján az évszázad legkiválóbb díjlovává választottak.

A kb. 165 cm marmagasságú ló minden alapszínben előfordulhat. Feje nemes vonalú, intelligens, testfelépítése arányos, erős. Láb- és pataszerkezete szabályos, nyaka hosszú, háta izmos. Bátor, hatalmas benne a küzdőszelem.




E

  Exmoor póni

 

A délnyugat-angliai Exmoorból származik. Egyesek szerint az exmoor póni akkor kerülhetett a szigetre, amikor még száraz patával átjuthatott oda, hiszen a mai La Manche-csatorna és Doveri-szoros területe valamikor szárazon volt, s csak később került víz alá. Az exmoor póni mind a mai napig úgy néz ki, ahogyan azt több tízezer évvel ezelőtt az ősember a barlangja falán kezdetleges eszközeivel megörökítette. Ez úgy lehetséges, hogy az exmoor a fejlődése során nem keveredett más fajtákkal, s megőrizte ősi jellegzetességeit. A póninak a lehető legtökéletesebben kellett alkalmazkodnia a nedves és hideg időjáráshoz, hiszen még csak fedezékbe sem tudott húzódni a mocsaras, sík terepen, ahol fa sem nőtt. A természet leleményessége ezért csuklyás szemhéjjal és jégfarokkal ajándékozta meg: markáns, durva felső szemhéja és szemkörnyéke megóvja a szemét a széltől és a csapadéktól; s farka segítségével is távol tudja tartani testétől a nedvességet, ugyanis a faroktőnél ősszel egy csomóban rövidebb szőröket növeszt, ami csatorna gyanánt elvezeti a vizet. Ezeket a szőröket a tél elmúltával kihullajtja. A hideg ellen kétrétegű bunda védi: az alsó, bolyhos, rövid és finomabb szőrzet szigetel, míg a hosszú, zsíros külső réteg a vízhatlanságot biztosítja. Erős, kitartó fajta, méneseik ma is szabadon kóborolnak az exmoori mocsarak zord vidékén; az emberek csak egyszer háborgatják őket egy évben, amikor összeterelik, hogy megjelöljék és megvizsgálják a pónikat. Marmagassága 123-14 cm. Pej, sötétpej színekben fordul elő, jellemző a világos orrkörnyék (korpás orr). Igen ritka fajta, a világon mindössze kb. 800 egyede él. Hátaslóként használják. Méretéhez képest hatalmas a teherbíró képessége. Lelkes, könnyen és szívesen tanul. Nagyon jól ugrik.




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 6
Tegnapi: 4
Heti: 35
Havi: 202
Össz.: 48 952

Látogatottság növelés
Oldal: C, D, E
Minden ami paci - © 2008 - 2024 - mindenamipaci.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »