Német reit póni A fajta nagy népszerűségnek örvend Németországban. Csak 1965-ben kezdték el a tenyésztését, amellyel az volt a cél, hogy egy olyan sportpóni jöjjön létre, amely olyan jól teljesít a versenyeken, mint egy melegvérű nagy ló, de könnyebben lehessen irányítani azoknál, s a pónik összes jó tulajdonságát magában hordozza. A tenyésztését fjord póni, haflingi kisló–angol- és arab telivér keresztezéssel kezdték, az eredménnyel azonban nem voltak elégedettek. Később welsh pónival kísérleteztek, majd az 1990-es években trakehnenit, hannoverit és holsteinit adtak a vérvonalhoz. Ezzel azonban teljesen elnyomták a póni jegyeket. Napjainkban is kísérleteznek még a tenyésztők, hogy egy olyan pónit „alkossanak”, amely a pályán versenyre kelhet egy kistestű melegvérű lóval. A lovasok nagyon kedvelik ezt a fajtát, mert nagy benne a küzdő szellem és igen kedves, szolgálatkész. Kiváló díjlovaglásra, díjugratásra és militaryra, különösen gyerekeknek és ifiknek. Marmagassága 138–148 cm lehet, kis feje inkább pónira emlékeztet, mint lóra: szeme nagy, füle apró. |
|
orosz hátasló Az orosz hátasló kialakításában nagyon sokféle lófajta, így az arab, a perzsa, a spanyol, a nápolyi, a dán és az angol telivér is szerepet kapott. A fajta eredeti neve orlov-rosztopcsin volt, eredete az 1840-es évekre nyúlik vissza. Díjlovaglásra és kocsilónak, valamint katonalónak tenyésztették a fajtát. A jellemzően fekete orosz hátasló sportos és szép külleméről ismert. Jól teljesít a díjlovagló, díjugrató és militaryversenyeken, ahol bátorságát és fizikai képességét teszik próbára. Feje tetszetős, nyaka magasan illesztett, hosszú, kecses. Kompakt, mégis finom a testfelépítése. Lába hosszú, jó csontozatú, szabályos ízületekkel. Testfelépítése rendkívül alkalmas az összeszedettségre és a nyújtásokra. Elsősorban díjlovaglásra, díjugratásra, militaryra, vadászlovaglásra alkalmas, de hobbilovaglásra is kiválóan megfelel. Készséges és igen jól képezhető; érzékeny, mégsem ijedős. Marmagassága kb. 165 cm. |